A statikai makroszálak használata egyre gyakoribb a betonozásban.
Nem véletlenül. Egy jól megválasztott és megfelelően adagolt makroszál egyszerűbbé teheti a kivitelezést, csökkentheti a repedések kockázatát, és bizonyos esetekben kiválthatja a hagyományos betonacélhálót.
A statikai makroszál nem egyszerű „fiberszál”. Nem csak egy műanyag szál, amit belekeverünk a betonba, aztán majd valamit javít rajta. Ha egy terméket szerkezeti célra, betonacélháló kiváltására vagy a beton repedés utáni teherviselésének javítására ajánlanak, akkor a műszaki dokumentációja alapvető kérdés.
Itt nem csak arról van szó, hogy a termék forgalomba hozható-e az Európai Unióban. Legalább ilyen fontos, hogy az adott termék teljesítménye alapján betervezhető és beépíthető-e abba az építménybe vagy betonelembe, ahová ajánlják.
Ez a két kérdés nem ugyanaz.
Egy termék uniós forgalmazása a piacra helyezésről szól. A konkrét beépítés viszont már arról, hogy az adott építési termék műszaki tartalma megfelel-e az adott szerkezetben elvárt teljesítménynek.
Ezért a statikai makroszálaknál nem az a kérdés, hogy van-e hozzá valamilyen papír.
A valódi kérdés ez:
A dokumentumok valóban azt igazolják-e, amire a terméket ajánlják?
Miért fontos ez?
A betonacélháló kiváltása nem marketingfogás kérdése.
Nem attól lesz egy makroszál statikai szerepű, hogy ezt ráírják egy termékoldalra. Nem attól lesz alkalmas szerkezeti célra, hogy egy prospektusban szerepel a „betonacél háló kiváltásra” kifejezés. És nem attól lesz szabályosan alkalmazható, hogy van hozzá egy látványos, pecsétes dokumentum.
A statikai szerep műszaki kérdés.
A beton önmagában nyomásra erős, húzásra viszont gyenge. Amikor repedés keletkezik benne, a beton repedés utáni viselkedése döntő jelentőségű. A statikai makroszál feladata az, hogy a repedés két oldalát összefogja, és segítsen a terhek átvitelében.
Ezért nem elég azt nézni, hogy milyen hosszú a szál, milyen vastag, miből készült, vagy mekkora a szakítószilárdsága.
A lényeg az, hogy mit tud a betonban.
Uniós forgalmazás és beépítés: két külön kérdés
Az Európai Unióban az építési termékek forgalmazását az építési termékekről szóló rendelet, vagyis a Construction Products Regulation szabályozza. Ennek célja, hogy az építési termékek teljesítményét egységes műszaki nyelven lehessen értelmezni, és a szakemberek, hatóságok, vásárlók össze tudják hasonlítani a különböző gyártók termékeit.
Ez a forgalmazási oldal.
A beépítés viszont már külön kérdés.
Magyarországon az építési termékek építménybe történő betervezéséről és beépítéséről a 275/2013. kormányrendelet rendelkezik. A rendelet alapján az építési termék elvárt műszaki teljesítménynek való megfelelését általános esetben a gyártói teljesítménynyilatkozat igazolja.
Ez nagyon fontos mondat.
A teljesítménynyilatkozat tehát nem pusztán kereskedelmi papír. Nem csak azért kell, hogy a termék eladható legyen. Az építménybe történő betervezésnél és beépítésnél is alapvető szerepe van, mert ebből derül ki, hogy a gyártó milyen teljesítményt vállal a termékre.
A 275/2013. kormányrendelet azt is rögzíti, hogy a beépítés során a tervező előírásai mellett figyelembe kell venni a gyártó termék teljesítményére vonatkozó nyilatkozatát, valamint a tárolásra, szállításra és beépítésre vonatkozó előírásait is.
Ez alapján a pontos logika így néz ki:
A gyártó nyilatkozik a termék teljesítményéről.
A tervező vagy szakember meghatározza, hogy az adott építményben vagy betonelemben milyen teljesítményre van szükség.
A termék akkor alkalmazható felelősen, ha a nyilatkozott teljesítmény és az elvárt műszaki teljesítmény összhangban van.
Mit jelent az, hogy elvárt műszaki teljesítmény?
Az „elvárt műszaki teljesítmény” elsőre bonyolult kifejezésnek tűnik, de a lényege egyszerű.
Azt jelenti, hogy az adott építési terméknek mit kell tudnia azon a helyen, ahová beépítik.
Nem általánosságban.
Nem papíron.
Hanem az adott építményben, az adott szerkezetben, az adott igénybevétel mellett.
Más elvárás lehet egy kerti járdánál, egy garázs aljzatánál, egy ipari padlónál, egy mezőgazdasági betonfelületnél vagy egy nagy terhelésű lemezszerkezetnél.
Ezért veszélyes az olyan általános állítás, hogy „ez a szál kiváltja a betonacélhálót”.
A helyesebb kérdés ez:
Milyen szerkezetben, milyen betonban, milyen vastagság mellett, milyen terhelésre, milyen adagolással, milyen teljesítményigazolás alapján?
Mit ír elő az EN 14889-2 szabvány?
A betonhoz használt polimer szálak egyik alapvető szabványa az EN 14889-2:2006.
Ez a szabvány a betonhoz, habarcshoz és injektálóanyaghoz használt polimer szálak követelményeit, fogalmait és megfelelőségi szabályait határozza meg. A szabvány kifejezetten beszél szerkezeti és nem szerkezeti célú felhasználásról.
Ez viszont nem azt jelenti, hogy a szabvány önmagában „beépítési engedélyt” ad egy terméknek bármilyen épületszerkezetbe.
Ez egy nagyon fontos pontosítás.
Az EN 14889-2 azt határozza meg, hogy a polimer szálak milyen követelmények szerint használhatók betonban, habarcsban vagy injektálóanyagban. A szabvány szerkezeti és nem szerkezeti célú felhasználást különböztet meg, de a konkrét építménybe való beépíthetőséget nem önmagában a szabvány címe dönti el.
A konkrét alkalmazhatóságot a teljesítménynyilatkozat, a nyilatkozott teljesítmény, az elvárt műszaki teljesítmény, az adott szerkezet követelményei és a tervezői döntés együtt határozza meg.
Mit jelent a szerkezeti felhasználás?
A szerkezeti felhasználás lényege az, hogy a szál hozzáadása tervezetten hozzájárul a betonelem teherbírásához.
Ez nem ugyanaz, mint az, hogy a szál „valamit javít” a betonon.
Egy nem szerkezeti célú szál is lehet hasznos. Például segíthet a korai zsugorodási repedések csökkentésében. Ettől azonban még nem biztos, hogy a betonacélháló kiváltására vagy teherbírási szerepre alkalmas.
A szerkezeti célú makroszálnál már más a helyzet. Itt a szál nem csak kiegészítő hatást ad, hanem a beton repedés utáni viselkedésében is szerepet kap.
Ezért a szerkezeti célú felhasználásnál a dokumentáció súlya sokkal nagyobb.
Ilyenkor nem elég egy általános adatlap.
Nem elég egy reklámanyag.
Nem elég egy gyártói ígéret.
Olyan teljesítményigazolás kell, amelyből látszik, hogy a termék milyen teljesítményt nyújt betonban, szabványos vizsgálati háttérrel.
Makroszál, mikroszál, fibrillált szál: nem ugyanaz a szerepük
A piacon sokszor minden szálat egyszerűen „fiberszálnak” neveznek. Ez érthető a hétköznapi beszédben, de műszakilag pontatlan.
A mikroszálak jellemzően vékonyabb szálak. Ezeket gyakran a korai, képlékeny állapotban kialakuló zsugorodási repedések csökkentésére használják.
A fibrillált szálak hálószerűen felnyíló szálak. Bizonyos betonokban hasznos szerepük lehet, de ez nem jelenti automatikusan azt, hogy statikai makroszálként viselkednek.
A makroszálak nagyobb átmérőjű szálak. Az EN 14889-2 szerint a Class II polimer szálak 0,30 mm feletti átmérőjűek. A szabvány leírása alapján ezeket jellemzően ott használják, ahol a maradó hajlító-húzószilárdság növelése a cél.
Ezért nem lehet a különböző szálakat egy kalap alá venni.
Egy mikroszál, egy fibrillált szál és egy statikai makroszál nem ugyanazt tudja.
A kérdés nem az, hogy van-e szál a betonban.
A kérdés az, hogy milyen szál van benne, milyen célra, milyen adagolással, és milyen igazolt teljesítménnyel.
Mi az a CMOD érték?
A statikai makroszálaknál gyakran előkerül a CMOD fogalma.
A CMOD az angol Crack Mouth Opening Displacement rövidítése. Magyarul a repedés megnyílásának mértékét jelenti.
Ez azt mutatja meg, hogy a vizsgált beton próbatesten a repedés mennyire nyílik meg terhelés közben.
Miért fontos ez?
Azért, mert a szálerősített betonnál nem csak az számít, hogy mikor jelenik meg az első repedés. Legalább ilyen fontos, hogy mi történik a repedés után.
A makroszál feladata az, hogy a repedés két oldalát összefogja, és a beton ne veszítse el azonnal a teherbírását. Ezért a repedés utáni viselkedést vizsgálni kell.
Az EN 14651 szerinti hajlítóvizsgálatnál a maradó hajlító-húzószilárdságot a repedés megnyílásához, vagyis CMOD értékekhez kötve lehet értelmezni. A szakirodalomban a CMOD-hoz kötött maradó hajlító-húzószilárdság a szálerősített beton repedés utáni viselkedésének egyik fontos jellemzője.
Egyszerűbben:
A CMOD nem a szál önálló tulajdonsága. Azt segít megmutatni, hogyan viselkedik a szálerősített beton, miután már megrepedt.
Ezért fontos, hogy egy statikai makroszál dokumentációjában ne csak a szál mérete és szakítószilárdsága szerepeljen, hanem az is, hogy adott adagolás mellett milyen teljesítményt ad a betonban.
Miért nem elég az, hogy „erős a szál”?
Gyakori hiba, hogy egy termék értékelésénél csak a szál önálló tulajdonságait nézik.
Például:
- milyen hosszú,
- milyen vastag,
- milyen anyagból van,
- milyen a felülete,
- mekkora a szakítószilárdsága.
Ezek fontos adatok.
De önmagukban nem döntik el, hogy a termék szerkezeti célra alkalmas-e.
A betonban nem egy darab szál dolgozik önmagában. A teljes rendszer viselkedik együtt: a beton, a szál, az adagolás, a keverés, a bedolgozás, az utókezelés, a lemezvastagság, az aljzat és a terhelés.
Ezért a felelős kérdés nem az, hogy „mennyire erős a szál”.
Hanem az, hogy:
milyen teljesítményt ad a betonban, az adott célra és adott adagolás mellett?
Milyen dokumentumokra van szükség?
Egy statikai makroszálnál legalább az alábbi dokumentumokat érdemes keresni.
Teljesítménynyilatkozat
Ez a legfontosabb dokumentum.
A teljesítménynyilatkozatban a gyártó hivatalosan nyilatkozik a termék teljesítményéről. Az Európai Bizottság tájékoztatója szerint a teljesítménynyilatkozat az építési termékekről szóló rendelet egyik kulcseleme, és azoknál az építési termékeknél szükséges, amelyek harmonizált európai szabvány hatálya alá tartoznak, vagy amelyekre európai műszaki értékelést adtak ki.
A teljesítménynyilatkozat azért fontos, mert nem általános ígéretet tartalmaz, hanem a termék nyilatkozott teljesítményét.
CE jelöléshez kapcsolódó dokumentáció
A CE jelölés nem önálló „engedély”.
A CE jelölés és a teljesítménynyilatkozat együtt értelmezhető. Az Európai Bizottság szerint a teljesítménynyilatkozat teljesítményinformációt ad a termékről, és az érintett építési termékeket CE jelöléssel kell ellátni.
Köznyelvben sokan „CE engedélynek” hívják ezt, de pontosabb úgy fogalmazni, hogy CE jelölésről és teljesítménynyilatkozatról beszélünk.
Műszaki adatlap
A műszaki adatlap fontos, de nem helyettesíti a teljesítménynyilatkozatot.
Ebből derülhet ki például:
a szál hossza,
átmérője,
anyaga,
felületi kialakítása,
adagolási javaslata,
csomagolása,
tárolási feltételei.
Ez hasznos dokumentum, de önmagában nem bizonyítja a szerkezeti célú beépíthetőséget.
Vizsgálati jegyzőkönyvek
A vizsgálati jegyzőkönyvek alátámaszthatják a nyilatkozott teljesítményt.
Itt különösen fontos, hogy a vizsgálat valóban arra a termékre vonatkozzon, amelyet forgalmaznak.
Figyelni kell arra is, hogy milyen adagolással, milyen betonösszetétellel és milyen vizsgálati módszerrel készültek az eredmények.
Egy laboreredmény önmagában még nem teljesítménynyilatkozat.
Beépítési, adagolási és alkalmazási útmutató
A statikai makroszálnál nem mindegy, hogyan használják.
Más lehet az ajánlott adagolás egy könnyű járdánál, egy garázsnál, egy kocsibeállónál, egy ipari padlónál vagy egy nagyobb terhelésű mezőgazdasági felületnél.
A termékhez tartozó alkalmazási útmutató segít abban, hogy a kivitelezés ne csak papíron legyen rendben, hanem a gyakorlatban is.
Gyanús, ha a dokumentumok nem tölthetők le egyszerűen
Egy komoly statikai makroszál esetében alapelvárás, hogy a legfontosabb dokumentumok nyilvánosan elérhetők legyenek.
Ha egy forgalmazó weboldalán a terméket statikai makroszálként, szerkezeti célú szálként vagy betonacélháló kiváltására ajánlják, de a teljesítménynyilatkozat és a CE jelöléshez kapcsolódó dokumentáció nem tölthető le egyszerűen, az már önmagában figyelmeztető jel.
Nem azért, mert minden hiányzó letöltési gomb mögött biztosan probléma van.
Hanem azért, mert ilyen terméknél a dokumentáció nem mellékes.
Nem díszlet.
Nem utólagos adminisztráció.
Nem olyan papír, amit csak akkor kell elővenni, ha valaki nagyon erősködik.
Ha egy terméket szerkezeti szerepre ajánlanak, akkor a vásárlónak, kivitelezőnek és tervezőnek joga van látni, hogy mire alapozzák ezt az állítást.
Egy átlátható forgalmazó nem rejtegeti a teljesítménynyilatkozatot.
Milyen megtévesztő dokumentumokkal lehet találkozni?
A piacon több olyan dokumentum is előfordul, amely első ránézésre hivatalosnak tűnik, de nem helyettesíti a valódi teljesítménynyilatkozatot.
„CE Certificate” feliratú dokumentum
Egy pecsétes, logózott, angol nyelvű dokumentum könnyen keltheti azt a benyomást, hogy minden rendben van.
De önmagában az, hogy egy iraton szerepel a CE jel, még nem jelenti azt, hogy az teljesítménynyilatkozat.
A valódi kérdés az, hogy tartalmazza-e a termék pontos azonosítását, a gyártó adatait, a vonatkozó szabványt, a rendeltetésszerű felhasználást, a nyilatkozott teljesítményértékeket és a gyártói felelősségvállalást.
Általános műszaki adatlap
A műszaki adatlap hasznos, de nem teljesítménynyilatkozat.
Ha csak az szerepel benne, hogy a termék „megfelel az EN 14889-2 szabványnak”, de nincsenek konkrét teljesítményadatok és nincs teljesítménynyilatkozat, akkor az kevés.
Laboreredmény
Egy laborvizsgálat fontos háttéranyag lehet.
De nem azonos a teljesítménynyilatkozattal.
Különösen akkor kell óvatosnak lenni, ha nem egyértelmű, hogy a vizsgált termék pontosan ugyanaz-e, mint amit értékesítenek.
ISO tanúsítvány
Az ISO tanúsítvány általában a gyártó minőségirányítási rendszeréről szól.
Ez lehet pozitív jel, de nem igazolja, hogy az adott statikai makroszál milyen teljesítményt ad betonban.
Egy ISO dokumentum nem váltja ki a teljesítménynyilatkozatot.
Biztonsági adatlap
A biztonsági adatlap a kezelésről, tárolásról, egészségügyi és biztonsági kérdésekről szól.
Fontos dokumentum, de nem műszaki teljesítményigazolás.
Kereskedelmi prospektus
Egy prospektus célja az értékesítés.
Leírhatja, hogy a termék betonacélháló kiváltására alkalmas, de ez önmagában nem bizonyíték.
A reklámállítás mögött műszaki igazolásnak kell állnia.
Hogyan ismerhető fel a valódi teljesítménynyilatkozat?
A teljesítménynyilatkozatnak jellemzően felismerhető tartalmi elemei vannak.
Egy komolyan vehető teljesítménynyilatkozatban szerepelnie kell többek között:
a dokumentum azonosítójának,
a termék pontos nevének és típusának,
a gyártó nevének és címének,
a rendeltetésszerű felhasználásnak,
a vonatkozó harmonizált szabványnak, például EN 14889-2,
a teljesítményállandóság értékelési rendszerének,
a nyilatkozott teljesítményértékeknek,
a szükséges tanúsító vagy vizsgáló szervezeti háttérnek,
a gyártói felelősségvállalásnak,
a kiállítás dátumának és aláírásának.
Egy műszaki adatlap ezzel szemben jellemzően termékjellemzőket sorol fel.
Ezért a kettőt nem szabad összekeverni.
Az adatlap azt segít megérteni, hogy milyen a termék.
A teljesítménynyilatkozat azt mutatja meg, hogy a gyártó milyen teljesítményű terméket garantál, és vállal felelősséget érte.
Mit kell ellenőrizni vásárlás előtt?
Statikai makroszál vásárlása előtt ezekre a kérdésekre érdemes választ keresni:
Letölthető a forgalmazó weboldaláról a teljesítménynyilatkozat?
Letölthető a CE jelöléshez kapcsolódó dokumentáció?
Szerepel a dokumentumban az EN 14889-2 szabvány?
Egyértelmű, hogy a termék szerkezeti vagy nem szerkezeti célú felhasználásra vonatkozik?
Látható a termék pontos neve és gyártója?
Vannak konkrét teljesítményértékek?
Van CMOD-hoz kötött teljesítményadat?
Egyértelmű, hogy milyen adagolás mellett érvényesek az értékek?
A dokumentum valóban a forgalmazott termékre vonatkozik?
Látható, ki vállalja a felelősséget a nyilatkozatért?
Ha ezekre a kérdésekre nincs egyértelmű válasz, akkor érdemes óvatosnak lenni.
Mire figyeljen a kivitelező?
A kivitelező gyakran a gyakorlat felől közelít.
Érthető módon azt kérdezi:
- mennyi kell belőle,
- hogyan kell bekeverni,
- milyen betonba mehet,
- kiváltható-e vele a háló,
- mikor lehet terhelni a betont.
Ezek fontos kérdések.
De a statikai makroszálnál a kivitelezőnek azt is ellenőriznie kell, hogy az adott alkalmazás mögött van-e műszaki igazolás.
Ha egy termékkel hálót váltanak ki, akkor nem szabad csak megszokásból vagy bemondás alapján dönteni.
A kivitelezőnek tudnia kell, hogy a termék dokumentációja mire ad alapot, és mire nem.
Mire figyeljen a tervező?
A tervező feladata az elvárt műszaki teljesítmény meghatározása.
Ő nem egyszerűen terméket választ, hanem azt vizsgálja, hogy az adott szerkezet milyen igénybevételt kap, milyen követelményeknek kell megfelelnie, és ehhez milyen teljesítményű építési termék használható.
Statikai makroszál esetén különösen fontos a tervezői szerep, mert a szál adagolása, a betonminőség, a lemezvastagság, az alépítmény és a terhelés együtt határozza meg a végeredményt.
Egy jó dokumentáció segíti a tervezőt.
Egy hiányos dokumentáció viszont bizonytalanságot okoz.
Mire figyeljen a forgalmazó?
A forgalmazónak sem mindegy, mit állít a termékről.
Ha egy webshopban vagy ajánlatban az szerepel, hogy a termék statikai makroszál, szerkezeti célra használható vagy betonacélháló kiváltására alkalmas, akkor ezt dokumentumokkal alá kell tudni támasztani.
Nem elég annyi, hogy „a gyártó szerint jó”.
Nem elég egy prospektus.
Nem elég egy általános CE feliratú dokumentum.
A vevő a forgalmazó állításaira támaszkodik. Ezért a forgalmazónak különösen fontos, hogy csak olyan állításokat tegyen, amelyeket a termék dokumentációja valóban alátámaszt.
Mit kérjünk be ismeretlen vagy import terméknél?
Egy Európán kívülről érkező termék is lehet jó minőségű.
A származási ország önmagában nem döntő.
A döntő kérdés az, hogy a dokumentáció megfelel-e az európai forgalmazási, valamint a magyarországi betervezési és beépítési elvárásoknak.
Ismeretlen vagy import terméknél legalább ezeket érdemes bekérni:
- teljesítménynyilatkozat,
- CE jelöléshez kapcsolódó dokumentáció,
- EN 14889-2 szerinti megfelelőségi háttér,
- műszaki adatlap,
- biztonsági adatlap,
- vizsgálati jegyzőkönyvek,
- CMOD-hoz kötött teljesítményadatok,
- adagolási és alkalmazási útmutató,
- gyártói azonosító,
- gyártási hely,
- tételazonosítás és nyomon követhetőség.
Ha a forgalmazó vagy gyártó ezekre nem tud egyértelmű választ adni, az komoly figyelmeztetés.
A szabvány nem váltja ki a tervezést
Fontos kimondani:
Az EN 14889-2 megléte önmagában nem jelenti azt, hogy egy adott makroszál bármilyen betonozási helyzetben automatikusan kiváltja a betonacélhálót.
A szabvány a termék követelményeit és megfelelőségi keretét adja meg.
A konkrét alkalmazást viszont mindig az adott feladat alapján kell megítélni.
Más egy járda.
Más egy kocsibeálló.
Más egy ipari padló.
Más egy lemezalap.
Más egy olyan szerkezet, ahol a teherbírási követelmények komolyabbak.
Ezért a korrekt megfogalmazás nem az, hogy „ez a szál mindenhol kiváltja a hálót”.
Hanem az, hogy:
megfelelő tervezés, megfelelő beton, megfelelő adagolás és igazolt teljesítmény mellett bizonyos betonszerkezetekben kiváltható vele a hagyományos betonacélháló.
Ez szakmailag sokkal pontosabb, és a vevőt sem vezeti félre.
Összefoglalás
A statikai makroszálak használata komoly lehetőség a korszerű betonozásban.
De csak akkor, ha a termék mögött valódi, ellenőrizhető dokumentáció áll.
A legfontosabb tanulságok:
Nem minden fiberszál statikai makroszál.
Nem minden CE feliratú dokumentum teljesítménynyilatkozat.
Nem minden adatlap igazolja a szerkezeti célú felhasználást.
Nem minden laboreredmény vonatkozik automatikusan a forgalmazott termékre.
A teljesítménynyilatkozat nem csak forgalmazási szempontból fontos, hanem a betervezés és beépítés szempontjából is alapdokumentum.
Az EN 14889-2 szerkezeti és nem szerkezeti felhasználásról beszél, de nem ad általános beépítési engedélyt bármilyen épületszerkezetbe.
A konkrét beépíthetőséget az adott szerkezet követelményei, az elvárt műszaki teljesítmény, a gyártói teljesítménynyilatkozat és a tervezői döntés együtt határozza meg.
Ezért statikai makroszál választásakor nem az a kérdés, hogy van-e valamilyen dokumentum.
Hanem az, hogy a dokumentumok valóban igazolják-e azt, amit a termékről állítanak.
Ha egy terméket szerkezeti célra vagy betonacélháló kiváltására ajánlanak, akkor a dokumentációnak ezt egyértelműen alá kell támasztania.
Ez nem formaság.
Ez a felelős betonozás alapja.
